Faludi Ferenc
1704-1779
A korabeli levéltári dokumentumok szerint Faludi Ferenc családja sok szállal kötődött Körmendhez, a Batthyány uradalomhoz. Apai és anyai részről többen is a Batthyányiak szolgálatában álltak.
Apja, Faludi János, Batthyány Ádám, majd annak korai halála után özvegye Strattmann Eleonóra megbecsült tiszttartója volt, aki Körmenden házat, a környéken földet birtokolt.
Édesanyja, Radostics Jusztina, a vasmegyei nemes Radostics családból származott, akik szintén a Batthyányiak szolgálatában álltak.
Faludi Ferencnek három testvéréről tudunk. Faludi gyermekkorát Németújváron és Körmenden töltötte. Itt járta alsóbb iskoláit, itt tanult meg írni, olvasni. Középiskoláit 1714 őszén Kőszegen kezdte meg a jezsuita gimnáziumban, majd az utolsó két évet Sopronban fejezte be, szintén a jezsuitáknál. 1720-ban, 16 évesen lépett a jezsuita rendbe. A két év próbaidőt Bécsben töltötte, majd Grácban 3 évig filozófiai kurzust végzett. Az öt év tanulmányi idővel a rend szabályai szerint magisteri fokozatot nyert el, taníthatott. Négy évig Pozsonyban, és Pécsett volt gimnáziumi tanár, majd Bécsben matematikát tanult és befejezte teológiai tanulmányait. 1733-ban szentelték pappá.
A következő hét évben a rend utasításai szerint gyakran kellett tartózkodási helyét változtatnia. Lelkipásztori munkáját Budán a vízivárosi Szent Anna templomban kezdte, aztán Besztercebánya, Bécs voltak életének állomásai. Bécsben az egyetemen bölcseleti erkölcstant adott elő, s a Pázmáneum spiritualisa volt. Majd a gráci egyetem filozófiai tanára lett, ahol tanítványai a doktori fokozatot elnyert társaik tiszteletére kialakított "promotios" kiadványokkal tisztelték meg. Neve mellett már ott szerepelt a filozófia doktora cím. Linzben a főiskolán egy évig matematikát tanított, majd végre egy hosszabb, nyugalmasabb időszak következett életében. A rend Rómába küldte magyar gyóntatónak1741 és 1745 között. Az örök városban eltöltött évek irodalmi működésének kezdetei, termékeny évei. Itt ismerkedett meg az európai irodalommal, itt talált mintát munkásságához Metastasio, Goldoni, Chiari műveiben. Dorell 18. századi angol és Gracian 17. századi spanyol jezsuita szerzők műveit kezdte átültetni magyar nyelvre. Nem olyan értelemben volt nyelvművelő, hogy új szavakat alkotott, hanem inkább képzéssel, szóösszetételekkel, de főleg stilisztikai értékekkel gyarapítja a szó- és formakincset.
Hazatérbe Rómából a nagyszombati egyetem teológiai karán a szentírástudomány tanára és bölcseleti kar dékánja lett. A következő évben azonban már Bécsbe küldi a rend, ahol a Teréziánum igazgatója, a római jog és a német jogtörténet professzora, majd ismét visszakerül Nagyszombatra. Második nagyszombati tartózkodása azért is fontos, mert a jezsuita nyomda igazgatója volt 1748-1750 között, és itt készítette sajtó alá és adta ki Rómából hozott fordításait, a Nemes Ember-t, a Nemes asszony-t, a Bölts és figyelms udvari ember-nek az első századát. Valószínűleg Nagyszombaton készült két jezsuita iskoladrámája is, a Constantinus Porphyrogeniutus és a Julius Ceasar Egyiptomban. 1750 őszén Faludit szűkebb hazájába, Vasmegyébe küldték elöljárói, hogy rektora legyen a kőszegi kollégiumnak.
Rövid, két éves pécsi megszakítással 1754-től Pozsonyban élt különböző beosztásokban (könyvtárnok, iskolaigazgató, könyvvizsgáló). Ez a hosszabb, nyugalmasabb időszak megint termékeny évei voltak. Befejezte a Nemes Úrfi-t, az Udvari Ember második és harmadik századát, és a Szent ember, azaz a szent életre vezérlő istenes oktatások című művét, s ezek itt meg is jelentek. Ebben az időben fedezte fel rendtársa, Pray György a "Halotti beszéd"-et, amelyet Faludi Ferenc olvasatában közölt az ugyancsak jezsuita szerzetes Sajnovits János 1770-ben megjelent Demonstratio című művében.
Rohoncon érte a halál 1779. december 18-án, 76 éves korában. Szerény életkörülményeihez képest ünnepélyesen temették el a templom kriptájába, de sírját ma már nem ismerjük.
Halála után néhány évvel Révai Miklós fedezte fel újra a magyar irodalomnak, s elkezdte összegyűjteni kéziratban maradt prózai műveit, verseit. Faludi római éveinek átdolgozásai, fordításai közül a legfontosabb Gracian spanyol jezsuita műve az Udvari Ember.
Arcképe nem maradt ránk. Elképzelt portréját Toldy Ferenc Faludi kiadásának címlapjáról ismerjük. Fiatal pap ül az íróasztalnál elmélyülve munkájában, s ha feltekint, a nyitott ablakon át a Szent Péter templom kupoláját látja. Kinézetének egy másik, talán hitelesebb leírása Bitnitz Lajos levelében maradt ránk.
Akik személyesen ismerték, főként emberszeretetét dicsérték, s azt a jellemvonását, hogy senkiről rosszat nem mondott, de még hallani sem szerette mások megszólását.
Faludi Ferenc stílusának tömörségét nehezen fogadta el a közízlés, ezért nem volt nagyobb hatással a későbbi irodalomra. Az az erkölcsi mondanivaló pedig, amelyet képviselt, a 19. század elejére kiment a divatból. Prózai műveinek olvasói lassan elfogytak.
